Ültetés és az elhelyezés után a növényeket 12 héten keresztül hagyományos módon felülről, a földlabda átnedvesítésével öntözzük. Ezen időszak alatt figyelmen kívül hagyhatjuk a vízszintjelzőt, ugyanis a gyökerek még nem nőttek le az edény alján lévő víztározóba. Csak ezek után ajánlott az elfogyasztott víz mennyiségét pótolni a vízszintjelző mellett lévő adagolónyíláson keresztül. Öntözéskor addig töltsük a vizet, amíg a vízszintjelző mutatója elér a maximum jelig. Bizonyos időközönként – kb. negyedévente egyszer hagyjuk a vízszintjelző pálcát lesüllyedni a minimumra, hogy növényeink gyökérzete levegőhöz jusson. A víz mennyisége függ a növény fajtájától, az adott évszaktól és a növény elhelyezkedésétől (süt-e rá a nap vagy sötétben, árnyékban áll-e), de mindenesetre az elmondható, hogy télen kevesebb vízzel is beérik. Minden második öntözésnél adjunk az öntözővízhez folyékony műtrágyát a tápoldat címkéjén lévő használati útmutató alapján. A műtrágya jobban eloszlik, ha alkalmanként fentről benedvesítjük a virágföldet sima öntözővízzel. A rendszer ugyan tökéletesen működik, de kívülről nem látszik, hogy a gyökerek mennyire szőtték át az edény alját, ezért érdemes néha ellenőrizni a föld nedvességét. Ha a felső talajréteg alatt 5-10 cm mélységben száraz a föld, akkor kiegészítő öntözésre is szükség van. Ezt felülről, a növény tövéhez öntött vízzel tegyük, de óvatosan, ha közben a vízszintjelző azt mutatja, hogy a tartó aljában áll a víz. Ez inkább nedvesítés, mint öntözés legyen.

Az ilyen problémák észlelésekor több ok is felmerülhet: Növényeink is élő szervezetek, ezért szükségük van tápanyagokra és nem utolsó sorban fényre. Ezért ennek hiányában, a rendszeres öntözés mellett is elpusztulhat. Másik ok épp az lehet, ha túlöntözzük dísznövényünket. A túl sok víz hatására a gyökérzet nem kap elegendő oxigént.

1. Az öntözővíz mennyisége: A helyes öntözés alapelve az, hogy minden egyes öntözés alkalmával az egész földlabda nedvesedjen át. Inkább ritkábban öntözzünk nagy vízadagokkal, mint gyakran kevés vízzel, ami csak a talaj felső rétegét nedvesíti meg. - ha azt olvassuk, hogy egy adott növény közepes vízigényű (Ficus fajok, Calathea, Aglaonema, Anthurium stb.), akkor ez azt jelenti, hogy a növekedési időszakban (ami általában áprilistól október közepéig tart), hetente 1-2 alkalommal szükséges öntöznünk, viszont a nyári nagy melegben ez napi egyszeri öntözést is jelenthet. - ha egy növény vízigényes (Páfrányok, Monstera, Azalea, Begonia fajok, Alocasia, Chlorophytum, stb.), akkor a földjét tartsuk állandóan nedvesen, ez heti 3-4 öntözést is jelenthet. - egyes szobanövényeknek pedig vízben kell állniuk. (Cyperus, Acorus, Drosera stb). - ha egy növény szárazságtűrő (kaktuszok, egyéb szukkulensek növények, broméliák, Zamioculcas, Dracaena fajok, Yucca stb.), elegendő lehet heti vagy kétheti egyszeri öntözés. A téli fényszegény időszakban némelyik növényt nem is szükséges öntöznünk, viszont a nyári nagy melegben, a tűző napon tartott növényeinket hetente 2-3-szor is megöntözhetjük, erre a reggel vagy a délutáni időszak a legalkalmasabb. Fontos az, hogy közepes vízigényű vagy szárazságtűrő növény ne álljon vízben és két öntözés között száradjon ki a földlabda. Az öntözés gyakorisága nagyban függ a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól, a fent leírtak csak általános szabályok, ha növényünk hűvösebb illetve sötétebb helyen áll, az öntözések gyakorisága csökkenhet.

2. Az öntözővíz minősége Növényeink számára a legmegfelelőbb öntözővíz, a lágy esővíz. Egyes növényfajok a legoptimálisabb fejlődésükhöz ilyen lágy (mészmentes) öntözővizet igényelnek. A tetőről érkező, az ereszcsatornán átfolyó víz, mérgező szennyeződéseket is tartalmazhat, ezért főként a nagyvárosi környezetben, ipartelepek közelében ne így gyűjtsük az esővizet. Ha az esővíz összegyűjtésére nincs lehetőségünk az öntözővíz lágyítása forralással is megoldható. A csapvizet forraljuk fel és hagyjuk lehűlni. A csapvíz úgy is lágyítható, hogy egy kéreggel vagy tőzeggel teli nylon harisnyát áztatunk egy vödör vízben 1-2 napon keresztül. Főként a savanyú (alacsony pH értékű) közeget igénylő fajok esetén (Hydrangea, Azalea, Rhododendronok, Páfrányok, rovaremésztő növények, Camelia, Gardenia stb.) fontos, hogy ne közvetlenül csapvízzel öntözzünk. A nem túl kényes kerti illetve szobanövényeink közvetlenül a vízcsapból is öntözhetőek, de ha van rá lehetőségünk, szobahőmérsékletű, állott vizet használjunk.

A fényigényes fajok csoportját továbboszthatjuk aszerint, hogy növényeink elviselik, vagy nem viselik el a közvetlen napsugárzást. Előbbiek a keleti illetve a déli fekvésű ablakokban nyáron is optimálisan fejlődnek, utóbbiakat ezen időszak alatt árnyékba kell tenni. Télen mindkét csoportnak ez a legoptimálisabb hely. Kertünk napos helyeire ültethetőek. A félárnyékot, szűrt fényt kedvelő növényeket, kertünkben a lombos fák alá, vagy az árnyékot adó cserjék közelébe ültessük. Általában ezek az erdők aljnövényzetében őshonos fajai. Szobanövényeinket az ablakoktól távolabbi helyekre, az északi vagy a nyugati fekvésű ablakokba helyezzük el. Ezek általában a trópusi esőerdők aljnövényzetében őshonos fajai. Az árnyékkedvelő fajok kertünk árnyékos zugait szeretik, a közvetlen napfényt nem tűrik, de ablaktalan, fényszegény helységekben ezek sem élnek örökké. Az árnyéktűrő fajok az árnyékos helyeken is jól fejlődnek, de az árnyékkedvelő fajokkal ellentétben, nem ez számukra a legoptimálisabb hely.

A kereskedelemben kapható tápsók illetve tápoldatok lehetnek természetes vagy szintetikus alapanyagúak. Ezeket az öntözővízben való feloldásukkal juttathatjuk a talajba, ahonnan növényeink a gyökérzetük segítségével vehetik fel a víz közreműködésével. Ezek granulátum illetve folyadék halmazállapotban kaphatóak. A tápoldat adagolására nagyon figyeljünk, mert könnyen a túladagolás végezhet kedvencünkkel. A csomagoláson minden esetben fel van tüntetve a pontos leírás, miképpen hígíthatjuk a tápanyagokat. Egyes növény csoportoknál a feltüntetettnél is hígabb koncentrációban kell alkalmazni az öntözővíz elkészítésénél (Pl.: páfrányok). Léteznek úgynevezett tartós hatású műtrágyák, ezeket ültetésekor a talajhoz kell keverni, vagy tabletta formájában a talajba juttatni. Vannak olyan virágföldek is, amelyekben már alapból megtalálható a műtrágya, mely akár fél évig is elláthatja növényeinket a megfelelő tápanyagokkal. A tápoldatok másik kereskedelemben is megtalálható formája a levélműtrágya. Ezeket a növények levélfelületére kell permetezni, ahonnan felszívódnak. Szőrős levelű fajoknál illetve tűző napon lévő növényeknél ne alkalmazzuk. Néhány faj esetén azonban sokkal hatékonyabb megoldást biztosít ez a fajta tápanyag utánpótlás, mint az öntözővízzel a talajba juttatott tápoldatoknál. Miért szükséges a tápoldatozás? - mert a gyakori öntözés kimoshatja a talaj természetes tápelemeit - hogy növényeink ellenállóbbak legyenek a betegségekkel szemben - szebben, erőteljesebben növekedjenek - több virágot hozzanak, hosszabb ideig virágozzanak - egészségesebb termést érleljenek. Milyen gyakran használjunk tápoldatot? - a nyugalmi időszakban ne nagyon használjunk tápoldatot a növényeinknél, ez általában októbertől márciusig tartó időszak - a frissen átültetett növények tápoldatozása sem ajánlott - a túladagolás betegségekhez vezethet, illetve a virágzás elmaradását okozhatja. A tápoldatozás gyakorisága növényfajonként változó. Fontos, hogy a kiszáradt földlabdájú növényeket tápoldatozás előtt alaposan öntözzük be, hogy a növény fel tudja venni a gyökerein keresztül a tápanyagokat.